♥Zeneszív♥ -A könnyűzene világa

Em]Olvad az idő, mint a [Cmaj7]halvány jégvirág,
És a [D]tűnő boldog[Hm7]ság majd véget [Em]ér.
Ott állsz egyedül, fale[Cmaj7]vél a dombtetőn,
Álmos [D]holdfény rád kö[Hm7]szön, s elfúj a [Em]szél.

De [D7]addig van re[G]mény, minden [Cmaj7]perc[D] ünne[G]pel,
Hisz [D7]mindig van re[G]mény, hinni [Am]kell, ó hidd hát [H 4]e [H/Dis]el!
Most [Em]élsz, most vi[Em7/G]gyázz, hogy jól csi[Am]náld,
Mert a [F]legapróbb hi[Em]bád megbo[Cmaj7]sszulja önma[H4]gá [H/Dis]át.
Most [Em]élsz, most ö[Em7/G]rülj, hogy szép a [Am]nyár,
Most ö[F]rülj, hogy van ki [Em]vár, és a [Cmaj7]két karjába[H4]zá [H/Dis]ár.

[Em]Múló örömök sivár [Cmaj7]létünk színpadán,
Mikor egy [D]szó halla[Hm7]tán dobban a [Em]szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk [Cmaj7]már a kezdetén,
Túl az [D]álmaink kö[Hm7]dén a semmi [Em]hív.

De addig van remény... és a két karjába zár.

||: Most [Em]élsz, most ö[Em7/G]rülj, hogy szép a [Am]nyár,
Most ö[F]rülj, hogy van ki [Em]vár, és a [Cmaj7]két karjába[H4]zá [H/Dis]ár. :||